Bede Anna tartozása - Ballada

Bede Anna tartozása

Ülnek együtt egy teremben A bíráskodó nagyurak, Künn a köd búsan nevetve A jeges ablakon mulat. Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. Büdös van, mint egy veremben, A sok fáradt szem kiguvad. Nézik az ajtót meredten, Ásító jegyző írogat. Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. Kérdi az elnök kegyesen, „Van-e künn valaki urak?” Mondja a szolga helyesen: „Csak egy leány, ez fura”. Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. „Jöjjön csak!” -szól a felelet, Érződik üde huzat, S megszegik a lehelet. A szem leányarcot kutat. Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. Az elnök csak szól mereven, „Te mi járatban vagy?” -ugat. Előveszi a levelet A leány és csendben mutat. Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. „Nagy az én bajom, esetem.” Figyelmesek a nagyurak. A leány csak áll csendesen, A végzés mindent megmutat. Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. „Bede Anna ma feleljen, A bíró urak szóljanak.” Leányka szeme megrebben, S kibomlik egy hajfonat. Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. „Anyám csak mondta leverten: A törvény az utat mutat.” Elnök ismétli mereven: „A törvény az utat mutat.” Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. Szél támad künn e percekben, „A leányt vezessék tova!” Az apró ajak megrezzen. „Van-e még valami? Mondja!” Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. „Mi testvérek vagyunk ketten, Én Erzsi vagyok, ő Anna. Meghalt szegényke csendesen, Helyette jöttem fogságba.” Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. Lány könnyei megerednek, Meghatódnak a nagyurak. Bírák is már kedvesebbek, Elnök homlokára mutat. Eredj csak leányom oda, A törvény bizony nem tréfa. „Jól van leány.” -szól szelíden. „Édesanyádhoz menj haza. Anna ártatlan, kedvesem!” Erzsi súgja: „Gondoltuk azt!” Eredj csak leányom haza, A törvény bizony nem tréfa.